Dallam: Harsány szó kiált az éjbe 493
1. Az Úristen nagy nevének A mennyen, földön zengjen ének! Te is, ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.
2. Szent Úristen, méltóságod Oly véghetetlen, mint jóságod, Mely túlhat magas egeken. Bátorítasz szavad által, És reményt adsz, mely megvigasztal, Ez drágább mindennél nekem. Az ég és föld elvész, Te mindörökkön élsz. őt áldjátok! Az ige áll, Mint sziklaszál, Bár minden enyészetre száll.
3. Légyen nagy hatalma áldott, Mert számtalan sok nagy világot ő hintett szét körös-körül. Tündöklő fényt szórva rája. Mi földünk is az ő csodája, Hol szívünk búsul és örül. Rend, szépség és erő Szavára állt elő. Áldjuk Istent, Az Alkotót, Mindenhatót, Egy és szent Örökkévalót!
4. Uram, te adsz minden jókat, Elmúlót s örökkévalókat, Te bölcsen méred sorsunkat. Alkotója mindeneknek, Az ember- és angyalseregnek, Te áldasz meg mindnyájunkat. Te senkit el nem hagysz, Kinek-kinek jót adsz. Hála néked! Van Istenünk: Van mindenünk! Mily méltó hát örvendenünk!
Johann Adolf Schlegel 1721-1793 (német).
Tartalom
