AJÁNLÁS 

Buzdítás éneklésre 

Énekeljetek az Úrnak új éneket! – biztat bennünket a jól ismert zsoltárvers (Zsolt 98,1). De mi ez az új ének? Mitől lesz új Isten népének éneke? Vajon Isten népe énekének újdonsága stíluskérdés? És csak azok az énekek újak, amelyeket gitárra, elektromos orgonára írnak? Csak az az új ének, amely szövegében, kifejezéseiben, stílusában magán viseli a mögöttünk lévő évszázad utolsó évtizedeinek nyomát: beszél a technika vívmányairól, az atombomba veszélyeiről, a tönkretett természet szomorúságáról? Mitől lesz új Isten népének éneke? Stíluskérdés, szövegkérdés, zeneszerszám kérdése ez? Helyszín kérdése talán vagy valami egészen más?  

A választ is megtaláljuk az idézett zsoltár második sorában. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatosan cselekedett! Isten népének éneke attól lesz új, hogy Istenről szól. Attól „örökifjú”, hogy Istent magasztalja. Ez az, ami nemzedékek, sőt évszázadok határán túl is megragadja az ember szívét. Isten népe énekének újdonsága tartalmi kérdés. Benne Istenről énekel, őt magasztalja a Krisztus-hívők közössége. Amikor átéljük és megtapasztaljuk Isten jóságát, szeretetét és hűségét, ez kitör az ember szívéből, hangot akar nyerni, énekszóvá lesz. És sokan örömmel és szívesen hallgatják azokat, akik Istent dicsérik. 

Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatosan cselekedett! 

Énekeljétek Isten dicséretét, énekeljétek meg mindazt, amit értetek tett! Arról szóljon az ének tanúságtétele, hogy mennyire szeret bennünket Istenünk! Ennek lesz hatása, ennek lesz ereje, és ezen nem vesz erőt az évtizedek múlása, de a pokol hatalma sem!  

Luther Márton mondta, hogy Isten legnagyobb ajándékai közé tartozik a muzsika. De sajnos a bűn hatalma ezt sem kímélte. S ahogy minden szentet, tisztát és igazat tönkretehetett és bemocskolhatott a bűn, úgy a zenét is. És bezárulnak a szívek és a szájak, és üzletté silányul a legszentebb művészet is.  

Becsüljük meg az új éneket, mert az fegyver is! Bizony az. Magam is tapasztaltam, Luthertől is tanultam. Mondogassuk, amikor csak szükség van rá: „Énekeljetek, gyermekeim, hadd fusson az ördög!” Énekeljetek Istent dicsérő éneket, mert azt ki nem állhatja a diabolosz!  

Hogyne dicsérném az Istent; Jer, dicsérjük Istent; Ki dolgát mind az Úrra hagyja; Erős vár a mi Istenünk; Átölelt Isten nagy kegyelme – és folytassák tovább, Testvéreim! Hát néhány éneket csak tudunk?! Kéznél vannak, szívünkben vannak ezek az ördög ellen hatékony fegyverek. Énekeljetek csak, hadd fusson az ördög! 

Az ének hitvallás is. Tanúságtétel. Egy nógrádi gyülekezetben történt, hogy valaki – egyik dunántúli gyülekezetünk tagja – éppen egy temetési istentiszteleten találkozott Jézussal. Pedig a halottat eltemették, dübörögve hullott a koporsóra a rög. Bár szép és igaz volt az igehirdetés is, mégsem az, hanem a gyülekezet éneke lett a meghatározó élménye annak a hittestvérünknek, akitől a történetet hallottam. Így mesélte: „Amikor meghallottam a két-háromszáz evangélikust húsvéti éneket énekelni a nógrádi dombok közt megbúvó temetőben, az meggyőzte a szívemet, hogy Jézus ott van.” Az ének hitvallás. Leginkább talán éppen ott, ahol nincs már szó, és nem tudjuk kimondani azt, ami a szívünkön van. A gyülekezet hitvalló éneke nagy erővel hirdetheti, hogy Jézus Krisztus legyőzte a halált, és az övéivel van minden napon a világ végezetéig.  

Az illik Isten népéhez, hogy hűséges és irgalmas Teremtőjét, Megváltóját, Megszentelőjét dicsérje és magasztalja – itt ideig, egykor pedig az üdvözültek seregében, odaát örökké.  

Örömmel adjuk át Testvéreinknek Evangélikus énekeskönyvünk legújabb kiadását. Azzal a reménységgel, hogy betölti szolgálatát, és segítségével sokan megtanulják és megtapasztalják – ahogyan reformátorunk kedves zsoltárverse (Zsolt 118,14) hirdeti –: Erőm és énekem az Úr! 

Kísérje Isten áldása énekeskönyvünk szolgálatát! 

Ittzés János 

püspök