W. H. Munk 1823-1899
1. Ó, maradj vélem, az est közelget. Nő a sötétség, ne hagyj engemet! Nincs más segítő, ki fogná kezem, Gyengék gyámola, te maradj velem!
2. Sebten elmúlik rövidke időm. Földi fény tűnik, fakul az öröm. Változik, pusztul minden körülem. Te, ki nem változol, maradj velem!
3. Többet kívánok röpke szavadnál: Mint tanítványid között lakoztál Otthonos, meghitt, szent közösségben, Jöjj, ne vendégnek, de maradj velem!
4. Ne rettentéssel, mint urak Ura: Jöjj irgalommal, életet hozva! Légy sebre balzsam, bűnre kegyelem! Bűnösök barátja, maradj velem!
5. Jól láttad minden tévelygésemet. Mennyiszer lázadt szívem ellened! Én lettem hűtlen, de te sohasem. Most már mindhalálig maradj velem!
6. Nincs óra, melyben rád ne szorulnék. Kísértő ellen hű kegyelmed véd. Támaszom, utam ki lehet nekem? Fényben, borúban te maradj velem!
7. Véled nem rémít többé semmi vész, Áldott a könny, és könnyű a nehéz. Sír és halál sem árthat már nekem. Győzök, Uram, csak te maradj velem!
8. Tartsd oda hunyó két szemem elé Szent keresztfádat! Mutass ég felé! Tűnnek az árnyak, virrad reggelem. Életben-halálban maradj velem!
Henry Francis Lyte 1793-1847 (angol).
Tartalom
