Dallam: Ó, Krisztusfő, sok sebbel 200
1. Hagyd az örök Istenre Minden te utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet: Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.
2. Az Úrra bízzad dolgod, S könnyebbül a teher. Sok baj között is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat, Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérd, imádjad, S megnyered ügyedet.
3. A te irgalmasságod Van rajtam, Istenem, Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végezésed, Ha áld, ha sújt karod.
4. Van utad számtalan sok, Uram, és eszközöd; Ránk jóságod, áldásod Bőséggel öntözöd. Munkádnak akadálya, Szünete nincs soha; Úgy teszel, mint kívánja Gyermekeid java.
5. Csak bízzál, hívő lélek! Mit bánt a bú, a gond? Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít!
6. őbenne vesd halálig Reményed horgonyát, Mert ő révpartra szállít: Van néki gondja rád. Bár késik a segítség, És nem találsz vigaszt: Eloszlik bú és kétség, Előbb, mint véled azt.
7. ő megcselekszi végre Velünk azt, ami jó. Mi szívünk erőssége Te vagy, Mindenható! Nehéz itt földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk, Utunk a mennybe visz.
A versfőkben a Zsolt 37,5 olvasható. Paul Gerhardt 1607-1676 (német).
Tartalom
