Kájoni Kódex XVII. sz.
1. Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, Töröld el rútságát, minden álnokságát, Könnyebbítsd lelkem terhét!
2. Az én búsult lelkem én nyomorult testemben Tétova bujdosik, mint madár a szélvészben. Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett, Akar esni kétségben.
3. Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, De bűnei miatt nem mér elődbe menni, Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér, Színed igen rettegi.
4. Semmije sincs néki, mivel elődbe menjen, Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen, Nagy alázatosan méltó haragodban Tégedet engeszteljen.
5. Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal! Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? Inkább hadd dicsérjen e földön éltében Szép magasztalásokkal!
Balassi Bálint 1554-1594.
Tartalom
