Győri korálkönyv XVIII. sz.
1. Szegény fejem Uramhoz óhajt, Töredelme szívet néki hajt, Ó, Istenem, Mely sok vétkem! Mutass nékem oly olajt, Hogy pokolban Ne kiáltsak Véghetetlen jajt!
2. Bús szívemet fojtja sok vétek, Mint méreggel felforrott étek. Félten-félek És rettegek Vétkeimtől, s kesergek. Úgy tetszik, hogy Rám szakadnak A magas egek.
3. Emlékezzél a te Fiadra, Vétkeimnek szép váltságára! Mely nagy kínnal, Siralommal, Ment jajszóval halálra. Bűneinkért Öntözött vért A keresztfára.
4. Lám, nem küldéd az igazakért, A szép mezőn járó juhokért, Kik elvesztek S eltévedtek A pusztán, csak azokért. Váltságunk volt. Lám, meg is holt Szabadságunkért.
5. Emlékezzél e Fiad felől, Ne rekessz ki kegyelmed mellől! Én Uramat, Szent Fiadat Híveid közt vidd elöl, Hogy bemenjek Én is ennek Jobb keze felől!
Pécseli Király Imre 1590?-1641?
Tartalom
