Dallam: Jézus, sebeidnek mélye 197
1. Mit használ keresztyénségem, Ha nem aszerint élek, Ha nincs igaz kegyességem, és vétkezni nem félek; Ha szívem földhöz ragad, Feledem szép célomat, S azt, ki értem ment halálra, Csak nyelvem s nem éltem áldja?
2. Mit használ énnekem a hit, Ha azt csak szájjal vallom, De nem termem gyümölcseit, S a bűnt meg nem utálom; Ha rajtam erőt vesznek, S rabszolgájukká tesznek Bűnös, önző indulatok, S nekik ellent nem állhatok?
3. Lelkem hol lel nyugodalmat, Ha zaklatja fájdalom? Kibe vetek bizodalmat, Ha a bűnnek súlya nyom? Ha végórám közelít, Ki vigasztal, ki segít? Ki áll mellém az életben, A halálban, ítéletben?
4. Ó, segélj, hogy életemet, Uram, néked szenteljem, S minden cselekedetemet Kedved szerint rendeljem! Nyújts erőt a Jézusért, Hogy meggyőzzek testet s vért, Félve minden bűnt kerüljek, S érdemedért üdvözüljek.
Christian Felix Weisse 1726-1804 (német).
Tartalom