Dallam: Jer, örvendjünk, keresztyének 318
1. Parányi csillag ez a föld Nagy kozmoszodban, Isten. Lényed teret, időt betölt, Kívüled semmi nincsen. Mit kezdesz, minden célba visz. Nagyságod nőttön-nő mai is Az ámulók szemében.
2. Többet tudunk, mint régiek Tudhattak a világról. Az űrt ma fényév méri meg, Elérhetőbb a távol. És az atom milyen csodás Jövendőt rejtő alkotás! Egy kis világ magában.
3. Magasztalunk mi emberek, Hogy részesekké tettél Az alkotásban, rengeteg Titkot máris fölfedtél. S még mennyi kívánt ismeret Vár ránk, ha úgy tetszik neked, Évmilliók méhében!
4. Mi csak kutatjuk az okot, Melyből anyag lett s élet, De te öröktől hordozod E mozgó mindenséget! Mint teremtő, mindenható, Tehozzád nincsen fogható, A hódolat megillet!
5. Ó, bölcs Isten, ki művedet Emberrel koronáztad, Add, megszenteljük nagy neved, Legyen bennünk alázat! Megannyi kozmikus körön Innen és túl legyen öröm Kékellő csillagunkon!
Scholz László 1911–2005.
Tartalom
