Dallam: Irgalmazz, Úristen 77
1. Mit bízunk a múló földi dicsőségben, Forgandó szerencse tűnik páraképpen! Ereje, hatalma, minden változandó, Mint törékeny edény, oly könnyen romlandó.
2. Földi erő, nagyság ledől, összeroppan, A szépség elhervad, a szív végsőt dobban; Trón megreng, nép pusztul, mindenek elmúlnak, Virágok hervadnak, levelek lehullnak.
3. Mely igen mulandó világ dicsősége! Alig ragyogott ránk, már oda, már vége! Mint a hulló csillag, buborék a vízen: Benne maradandó boldogságunk nincsen.
4. Halál és elmúlás a mi osztályrészünk: Föld porából lettünk, ismét porba térünk. Szeretetben járjunk, az sose ér véget, Jézussal így győzhet halálon az élet!
5. Időnk eliramlik, éveink sietnek. Ami elveszendő, ne mondd azt tiednek! Keress múlhatatlant, ha azt megtalálod, Istent országában mindörökké áldod!
Jacopone da Todi 1230?-1306 (Cur mundus militat). Huszár Gál énekeskönyve 1574.
Tartalom
