Ó, Isten, te vagy Istenem,
hozzád vágyakozom!
Utánad szomjazik lelkem,
utánad sóvárog testem,
mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.
Mert szereteted az életnél is jobb,
ajkam téged dicsőít.
Ezért téged áldalak, amíg élek,
nevedet imádva emelem föl kezem.
Fekvőhelyemen is rád gondolok,
minden őrváltáskor rólad elmélkedem.
Mert te voltál a segítségem.
Szárnyad árnyékában ujjongok.
Ragaszkodik hozzád lelkem,
jobboddal támogatsz engem.
Zsolt 63,2.4-5.7-9
Tartalom