Mennyei Atyánk! Vond szívünket magadhoz, hogy minden vágyunk oda irányuljon, ahol a kincsünk van, és minden gondolatunk ott időzzön, ahol hazánk, a te országod van. Így, ha egyszer majd magadhoz szólítasz bennünket, e világból való távozásunk nem lesz fájdalmas elszakadás, hanem boldog egyesülés veled. Nem ismerjük sem a napot, sem az órát, s talán még hosszú idő áll előttünk. Ha eközben sokszor elhagy erőnk, ha a fáradtság elködösíti szemünket, és hirtelen sötét éjszakába zuhanunk, bizonyára megérted, hogy legbensőnkben mohó kívánság, nyugtalan és vad vágy tör fel. Szívünk szorongó, aggódó várakozással tekint a jövendő felé. Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy már ebben az életben a tieid vagyunk.
S?ren Kierkegaard 1813-1855
Tartalom