Fejléc

Élet igéje a halál harcában

Jézus ezt mondja:
Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.
Az az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon.
Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
Az én juhaim hallgatnak az én hangomra, és én ismerem őket, és ők követnek engem, és én örök életet adok nékik, és soha el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Ezért akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék.
Tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van.
Az emberek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Ha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy, a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Így szól az Úr, a te Teremtőd és a te Alkotód: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt? Kicsoda vádolja Isten választottait? Isten, aki megigazít. Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is támadott, aki Isten jobbján van, és esedezik is érettünk?
Ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.
A mi hazánk a mennyben van, onnan várjuk az Üdvözítőt is, az Úr Jézus Krisztust, aki gyarló testünket az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá formálja azzal az erővel, amellyel maga alá rendelheti a mindenséget.
Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, Uram, hűséges Istenem.

Jn 11,25; 6,39; 14,27; 10,27-28; 3,16; Róm 14,7-9; 8,28; Zsolt 103,15-17; 23,4; Ézs 43,l; Róm 8,31-34; 1Jn 2,1-2; Fil 3,20-21; Zsolt 31,6

Tartalom

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Luther Kiadó, 2006.
Internet változat © Evangélikus Internet Munkacsoport, 2006.
Kérdések és megjegyzések: webmaster@lutheran.hu