1. Isten nem a rendetlenség Istene (1Kor 14,33). A rendetlenség nem tőle van, és nincs is kedvére. Ezért a hitben Istenre néző ember külső és belső rendre törekszik imádkozásában is.
2. A keresztyénség kezdettől fogva tartja a reggeli, déli és esti imádkozás szokását (ApCsel 2,15; 10,9; 3,l). Luther is helyeselte, s csak azt hangsúlyozta, hogy nem szabad törvénnyé tenni, és vele a lelkiismeretet megterhelni. Sok áldást, erőt és biztonságot nyerhetünk, ha a napot Isten színe előtt kezdjük és végezzük. Emellett a déli, napközi imádkozást se hanyagoljuk el. Mérhetetlenül gazdag erőforrás nyílik meg annak a számára, aki a napi munka kellős közepén néhány percre elcsendesedve Istenre tekint.
3. A Miatyánkon kell imádkozni tanulnunk. Jézus maga mondja róla: "Ti így imádkozzatok!" (Mt 6,9) Luther pedig ezt mondja: "Én még ma is csüngök a Miatyánkon, és szívom, mint a gyermek, úgy majszolom és kortyolom, mint az öreg ember: nem tudok betelni vele." Az imádkozás itt következő heti rendje a Miatyánkon épül: minden nap imádsága a Miatyánk egy-egy kéréséből áll. Az imádságok azonban senkit sem akarnak megkötni, hanem inkább indítást akarnak adni a Miatyánk Lélek szerint való imádkozására.
Róm 8,15; Gal 4,6
Tartalom