Dallam: Jer, temessük el a testet 498
1. Keresztfán az Isten Fia, Ott zokog, ott sír Mária; Átkulcsolván a keresztfát, Lelkét éles tőr hatja át.
2. Fájdalomnak éles tőre, Ó, mint vérzik a szív tőle! Én Uram, e gyötrő kíntól A kemény kő is megindul.
3. Jézus, megsebesíttettél. Én bűnömért te szenvedtél! Hadd gyógyuljak sebeiddel, Sok nagy bűnömet te vedd el!
4. Jézus Krisztus, én Királyom, Ki függsz kínos keresztfádon, Oltsd lelkembe a te Lelked, Megbocsátó nagy szerelmed!
5. Míg végszavad elhal lassan, Bűneimet megsirassam; Szent véred kiomló árja Mossa lelkemet tisztára!
6. Már veled megfeszíttettem, Nem én élek, Te élsz bennem, Aki engem úgy szerettél, Hogy értem halálra mentél.
7. Ha majd eljössz ítéletre, Vígy át engem szebb életre; Tekints rám irgalmassággal, S koronázz meg boldogsággal!
Jacopone da Todi (?) 1230?-1306 (Stabat mater dolorosa). Sántha Károly 1840-1928.
Tartalom
