Martin Grylus kéziratos korálkönyve 1790
1. Jézus, sebeidnek mélye Vigasztalja lelkemet, Minden földi nagy ínségbe' Ott látom keresztedet. Ha kísértnek a bajok, És már bűnre gondolok, Szenvedésed emlékeztet, Hogy kerüljek minden vétket.
2. Ha még gonosz kívánságra Hajol a test és a vér, És a romlottság útjára Inkább, mint a jóra tér; Vagy ha sátán tőrbe csal Csábító szavaival: Állj előttem sebeiddel, Megrontómat, jöjj, te űzd el!
3. Minden földi szenvedésben Erőt adnak sebeid, Ha tebenned elrejtőztem, E világ nem keserít. A gyógyító balzsamot Te mindenkor meghozod; Mindent megadtál te nékem, Halálod lett üdvösségem.
4. Jézus, te vagy reménységem, Te legyőzted a halált, Megszégyenült ellenségem, Bősz fullánkja már nem árt; Mert habár meg is halok, A sírban nem maradok, Te fölkeltesz új életre, Te elvezetsz üdvösségre.
Johann Heermann 1585-1647 (német).
Tartalom
