W. Wessnitzer 1615?-1697
1. Jézus, élte életemnek, Halálomnak halála, Letetted énértem lelked Mély ínségbe leszállva, Fájdalmakra, nagy kínokra, Hogy én ne jussak poklokra. Soha én ezt nem tudom Meghálálni, Jézusom!
2. Te, ó, Jézus, te szenvedtél Káromlást és csúfságot, Köpdöstettél, verettettél, Viseltél gyalázatot, Csakhogy megments bűn láncától, Ördög ártó hatalmából. Soha én ezt nem tudom Meghálálni, Jézusom.
3. Te sok sebbe estél értem, Megrontattál keményen, Hogy meggyógyítsd minden sebem, És én nyughassam szépen. Hogy én legyek érted áldott, Némán viselted az átkot. Soha én ezt nem tudom Meghálálni, Jézusom!
4. Értem tűrted a szidalmat, Csúfságot, gyalázatot, Tövisből font koronádat. Erre, mondd, mi indított? Hogy boldoggá tehess engem, S a koronát én elnyerjem. Soha én ezt nem tudom Meghálálni, Jézusom!
5. Gyenge tested verést vállalt, Hogy megkímélj engemet. Tűrtél minden hamis vádat, Hogy én vádtól ment legyek. Vigaszt hagytál örökségül, S te ott függtél vigasz nélkül. Soha én ezt nem tudom Meghálálni, Jézusom!
6. Jézus Krisztus, hálát adok Néked minden kínodért, Dicséretet szívből mondok Sebedért, halálodért. Rettegésed, vereséged, Ezerféle nagy ínséged Soha, soha nem tudom Meghálálni, Jézusom!
Ernst Christoph Homburg 1605-1681 (német).
Tartalom
