Dallam: Jézus, élte életemnek 201
1. Két tanítvány indul útnak. Mennek Emmaus fele. Viszik terhét fájdalmuknak. Szemük még könnyel tele. Panaszukat beszéli el. De az élő Jézus közel, Hogy a bánat fellegét Igéjével űzze szét.
2. Ma is hányan vándorolnak Bánatlepte utakon. Terhek alatt roskadoznak. Lelkük csupa fájdalom. Sokan árván, egymagukban Sírnak gyötrő bánatukban, Míg Jézus nem kérdi meg: Miért nehéz a szíved?
3. Rögös úton láttam sokszor: Jézus soha nem hagy el! Ott van, mire kell, még jókor, És a porból felemel. Néha gyötört bár a kétség, Mintha Jézus messze késnék, De ő segítségével Ott volt egészen közel.
4. Maradj mindig énmellettem, Jézus, leghívebb barát! Bármi sebzi, vérzi lelkem, Hadd tekintsek fel reád! Minden bajban, minden vészben Te légy váram, menedékem! Közelséged erőt ad, Eloszlatja gondomat.
5. Ne hagyj senkit se magára, Akit gyötör a bánat, Bezárkózik fájdalmába, S árván sóhajt utánad! Szíve sebét mélyen rejti, Hogy ne lássa könnyét senki: Vigaszt adó igéddel, Jézus, légy hozzá közel!
Lk 24,13-35. Johann Neunherz 1653-1737 (német).
Tartalom
